Handel és John Dryden
Láng pusztít bennem itt
Láng pusztít bennem itt, és úgy gyötör meg,
hogy szívem sajog s mégis gyönyör lep;
oly kedves kín ez s annyira imádom,
hogy jobb lenne halnom, mint tőle válnom.
Kiért e kín öl, nem tud mit se róla,
nyelvem hallgat, szemem sem árulója;
sóhaj, könny fel nem tárja e siralmat,
csak hullnak némán, mint rózsára harmat.
Hogy őt kegyetlenségtől megkíméljem,
áldozat szívem, s lángol öntüzében;
s míg szenvedek, békéjét nem zavarva,
hűségem lesz rejtett vágyam jutalma.
Szemét nézem, benne találva élvet,
míg titkolom szerelmem, gáncs nem érhet;
több boldogságot minek is keressek?
Ki nem hág följebb, mélyebbre sem eshet.
Tótfalusi István fordítása
...és egy mesés előadásban:

Megjegyzések
Megjegyzés küldése