LEONARDO DA VINCI SZÜLETÉSNAPJÁRA

Leonardo da Vinci 1452. április 15-én született az észak-itáliai Vinci községben,

Empoli közelében. Apja Ser Piero di Antonio da Vinci, egy felsőközéposztálybeli

földbirtokos család leszármazottja. A család a XIII. század elején költözött a Firenzétől

30 kilométerre fekvőkisvárosba. Anyja Caterina, egy törvénytelen születésűparasztlány.

Közös gyermekük, Leonardo is törvénytelen gyerek. Leonardo születéséről nagyapja

beszámolója maradt fenn: „1452: unokám született Ser Piero fiam jóvoltából április 15-

én, szombaton hajnali három órakor. A Lionardo nevet kapta. Piero di Bartolomeo da

Vinci lelkész keresztelte meg.”. Még ugyanebben az évben apja megnősült, felesége egy

jómódú család leánya, Albiera di Giovanni Amadori.

Gyermekkoráról keveset tudunk, csak annyit, hogy apja házában élt. Már korán

elkezdett rajzolni. 1469 körül apja elvitte fia munkáit Firenzébe, hogy megmutassa

Andrea del Verrochionak, a firenzei festő- és szobrászművésznek. Verrochio, a korai

reneszánsz egyik legnagyobb művészalakja elámult a fiatal Leonardo tehetségét látva.

Így, apja utasítására, Leonardo Verrochio tanítványa lett és műhelyében dolgozott. Már

az 1470es évekből maradtak fenn tollrajzok Leonardótól, legelsődátumozott munkája –

egy Arno-völgyi tájkép – 1473-ban készült. Verrochio nagy hangsúlyt fektetett a

tanítványok rajztudásának fejlesztésére, főleg antik szobrok rajzolásával. A tanítványok

dolga volt a műhelyben tanulmányok készítése a festményekhez.

Elsőfestői munkája Verrochio Krisztus keresztelése

címűfestményében való közreműködés. Leonardo festette

a kép baloldali térdeplőangyalalakját,a háttérként szolgáló

tájat, valamint – XX. századi vizsgálatok szerint – Krisztus

figuráját is átdolgozta kissé. Egy anekdota szerint amikor

Verrochio meglátta tanítványa munkáját, olyannyira jónak

találta, hogy elhatározta, soha többet nem fest. Ennek a

történetnek lehet a valóságtartalma, ugyanis a Krisztus

keresztelése címűkép utáni időszakból nem nagyon maradt

fenn más Verrochio-festmény. Ezen a korai képen is

megfigyelhetőek azok a vonások, amik a későbbi képein

is olyan jellemzőek. 

folytatás ITT



Utolsó vacsora

1516-ban Giuliano de’Medici halálával újfent pártfogóját vesztette. Ugyanebben
az évben még elfogadta I. Ferenc, az új francia király meghívását. Az amboise-i kastély
közelében fekvőCloux-ba költözött Leonardo barátaival és tanítványaival együtt.
Csatornázási terveket és ünnepi dekorációt készített, valamint egy újabb királyi palota
terveinek készítésével is foglalkozott. A Franciaországban töltött évek alatt már nem
festett, csak rajzokat készített. Leonardo ekkor már idős ember, erejét fokozatosan
veszítette el. 1519 április 23-án halt meg, állítólag I. Ferenc király jelenlétében

Leonardót saját kérésére az amboise-i Szent Florentin-templomban temették el. A

templomi nyilvántartásban megemlítik, hogz „E templom kolostorában temették el

Leonardo da Vinci urat, egy milánói nemest, a király építészét és mérnökét, állami

mechanikus-mestert, egykor Milánó uralkodójának udvari festőjét.

Halála után egyik barátja és tanítványa rendszerezte kéziratait, ezekből állított

össze gyűjteményt Trattato della pittura címmel. Festményei nagy részét egy másik

tanítványa örökli majd az ő halála után ezen képek legtöbbje a francia király birtokába

kerül.

 Amboise,
 Leonardo sírja

Szent-Florentin templom Saint Huber kápolna