A CSENDÉLET
A csendélet szerepe a festészetben
Frans Synders csendélete
A csendélet egy olyan festmény, ami különféle tárgyak csoportját ábrázolja. Ezek a tárgyak hagyományosan virágok, gyümölcsök, ételek, szövetek, használati tárgyak, hangszerek, akár csontok és koponyák is lehetnek. A legismertebbek a virágcsendéletek. A csendélet festményeknél fontos a képen lévő elrendezés és a festői megjelenítés a kompozíció is.
A csendéletek első változatai, előképei a Római korban festett falfestmények egyes részletei voltak, melyek gyakran ábrázoltak ételeket, italokat, gyümölcsöket stb. Persze ezek általában nem önálló képek voltak, hanem egy nagyobb jelenet kisebb részletei. Mégis, kompozíciós szempontból, igen hasonlatosak voltak a mai csendéletként ismert képeken megszokott elrendezéshez és tartalomhoz.
Az ókori görögöknél is ismert volt a csendélet ábrázolása, sőt egyes feljegyzések arra utalnak, hogy már önálló témaként is ábrázolták, ami már ténylegesen csendéletnek nevezhető.
Egy ókori görög anekdota szerint a két görög festő, Zeuxis és Parrhasius versenyre keltek egymással, hogy ki tud valószerűbb képet festeni. Előbbi olyan élethű szőlőszemeket ábrázolt vásznán, hogy a madarak rászálltak művére, és megpróbálták a szőlőszemeket megenni. Zeuxis a madarak ítéletétől eltelve biztatta Parrhasiust, hogy húzza el végre a függönyt festménye elől, ám ekkor Parrhasius közölte Zeuxissal, hogy ezt nem tudja megtenni, hiszen a függöny maga a festmény. A Plinius által lejegyzett történet több szempontból is érdekes a valóság és a valóság reprezentációjának szempontjából.
A legelső csendéleteket Caravaggio nevéhez kötik.
Caravaggio – Gyümölcsök kosárban
Itt jegyezném meg, hogy a Magyar nyelvű Wikipédiában a csendélet tárgyszó alatt ez az adat rosszul szerepel! Ott ugyanis azt írják, hogy „Michelangelo és Caravaggio nevéhez fűződik”.
A valóság az, hogy csak Caravagioról beszélünk. A félreértést az okozza, hogy Caravaggio születési neve: Michelangelo Merisi (vagy Amerighi ) da Caravaggio (1571-1610) Őt azonban pont a névazonosságból fakadó félreértések elkerülése végett a művészettörténetben csak Caravaggio-ként említik.
De nem azonos Michelangelo Buonarottival (1475-1564) a Dávid alkotójával és a Sixtus kápolna mennyezetfreskójának festőjével, akit a művészettörténet „Michelangelo néven említ!
Visszatérve a témához, a csendélet festmények sokszor szimbolikus jelentéseket, allegorikus utalásokat tartalmaznak. Gyakran ábrázolták az elmúlást, vagy feltámadást, esetleg az életet szimbolikus módon.
Az ilyen témákat hordozó csendéleteknek egy külön műfaja alakult ki a csendéletfestésen belül. Ennek a műfajnak neve „Vanitas”. (latin) Jelentése kb. „Hiábavalóságok – hiábavalósága”. (az ember nem ura saját életének, mely isten kezében van).
Pier Francesco Cittadini – Vanitas csendélet
A Vanitas képek közös jellemzője, hogy a halál és az élet szimbólumait egyszerre tartalmazza, pl. Egy koponyára rászálló pillangó, csontok közül kinyíló virág stb.
Később holland és flamand területeken kezdett először teret hódítani a csendélet műfaja, itt a vallásos utalások helyett a hétköznapi élethez köthető, tárgyakkal, sok esetben a bőség, jólét, gazdagság szimbólumaival jelenítették meg. Virágkorát a 17. században élte.
Ezeken a Holland festményeken gyakran láthatunk egzotikus gyümölcsöket, drága élelmiszereket esetleg luxuscikkeknek számító, távoli országokból látható tárgyakat.
Flamand csendélet
A 18. században Franciaországban is kezdett előtérbe kerülni, itt gyakran a főúri mulattságokkal, kapcsolatos tartalommal készültek, így gyakoriak voltak a vadászcsendéletek. Ezek az elejtett vadakat és az elejtésükhöz, vagy elkészítésükhöz szükséges eszközöket ábrázolták.
A 19. században megfigyelhető, hogy a csendéletek már elveszítették allegorikus, vagy szimbolikus jelentéstartalmukat, és pusztán esztétikai célokat szolgáltak.
Késői 18. sz.-i Francia csendélet
Napjainkban a csendélet műfaja, nagyon komoly jelentőséggel bír a festészetben, hiszen a motívumok és kompozíció szabad összeállítása, végtelen lehetőséget ad a festőnek továbbá, festéstechnikai bravúrok gyakorlására, érzékeltetésére is kiváló eszköz.
Számunkra azért van nagy jelentősége, mert a csendélet segítségével, kitűnően tudjuk a különböző festészeti technikákat, modellezni, gyakorolni. Gyakorolhatjuk általa, a kompozíciót, a helyes színértékek és tónusok alkalmazását, a színharmóniát, különböző tárgyak és formák, alakok kifejezésének módjait. Pl. egy almákból körtékből álló kompozíció kitűnő előtanulmánya az aktoknak, hiszen a gyümölcsök gömbölyű formáihoz hasonlókat találunk az emberi testen is, a fények, árnyékok hasonlóan működnek az ilyen testeken, is mint az emberi alakon.
James Tucker – Angel Art Akadémia Firenze, csendélet tanulmány nézd meg milyen mesterien alakította ki a művész a fények és árnyékok viszonyait a képen mindezt egy tökéletes kompozícióban, korlátozott palettával.
Ezért a csendéletek, különösen a gyümölcs csendéletek tanulmányozásának és festésének igen nagy szerepe van a festészet tanulmányozásában, gyakorlásában.
Forrás:KinvaArt
Festőtanfolyam
Megjegyzések
Megjegyzés küldése